Seb

Már rég csak éles szilánkok maradtak

A megfagyott vérrel szívem helyén.

Eltűntetni képtelen voltam, mert hozzáérve

Újabb sebet hasítottam rongyos emlékeimben

S tovább csordult, ömlött a fájó vörös érzelem. 

Amiért túl őszintén szerettem súlyosan

Kellett bűnhődnöm, de a var beforrt.

Így lassan megtanultam nem hinni a végtelent,

Az ígéretet. Élni a holnapnak, tudom már mit jelent

Élvezni ami csendes, nyugodt, ami monoton. 

És heges talppal megtanultam járni az üvegdarabokon.

2012.08.27